Idézetek:)

"Az anyákban beépített aggodalom-generátor működik - és hiányzik róla a kikapcsoló gomb."

"Egyszer kidobtak egy elmegyógyintézetből, mert a többi beteg depressziós lett tőlem."

"Egy pozitív hozzáállás nem fogja megoldani minden problémádat, de elég embert fog bosszantani ahhoz, hogy érdemessé tegye az igyekezetet."

"Már egész fiatalon megismerkedtem a gravitációval."

"Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket."

"Semmi esetre se próbáljunk egyszerre írni a papír mindkét oldalára."

"Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, mindent szögnek nézel."

"Nekem úgy tűnik, az élet elég hosszú, csak nem elég széles."

"A kiváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát."

"Nagy a tél,
Nagy a hó,
Nagy a sár,
Nagyanyó."

"Én olyannak képzelem a mennyországot, ahol a reklámok igazak."

"Az egyetlen jó dolog a karácsonyi vásárlásban, hogy felkészít minket a januári kiárusításra."

"Már hetedik éve, hogy anyósom átjön Karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük."

"Amikor megöregszel, három dolog történik. Először is megkopik a memóriád, és... a másik kettőre nem emlékszem."

"Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sohasem tudod, mikor végeztél."

"Aki saját magába szerelmes, annak nincsenek vetélytársai."

"Egy törvényes csók sosem ér fel egy lopott csókkal!"

"Egy csók hangja nem olyan erős, mint egy ágyúé, de sokkal tovább hangzik."

"A csók lehet egy vessző, egy kérdőjel vagy egy felkiáltójel."

"Egy csók többet mond minden szónál."

"Hogy mi a csók? Egy bál, egy tánc, egy táncterem. Ritmusra pördülés, szerelembe feledkezés..."

"De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?"

"A szerelem legszebb pillanata az egyetlen, amelyik után valóban részegek maradtunk - az előjáték, a készülődés: a csók."

"A jövő azoké akik hisznek álmaik szépségében."

Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? | Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. |Belefoglalni a nevét az esti imába,| s azt hazudni sosem gondolsz rá. |Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. |Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.

Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,

most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.

Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,

de őszintén, ez neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.

Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna miért,

tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.

amikor megismertem nem tudtam, hogy ennyire fogom szeretni & utálni. számtalan alkalommal hazudott nekem és össze törte a szívemet, ezek után mindig megfogadtam, hogy soha többé nem fogok hinni neki, buta voltam, naiv és kellett nekem. aztán mindig ugyan az az ének; bocs, csak vicceltem. nem tudtam rajta nevetni, de köszönettel tartozom Neked.

megtanítottál arra, hogy soha többé nem szerethetek úgy valakit, hogy ne kelljen mindennap attól félnem mikor fog megint fájni.megtanítottál igazán szeretni és igazán utálni.ha jobban belegondolok nem is te tanítottál meg rá, mivel te egy senki vagy. én melletted megerősödtem és képes voltam nevetni, mikor bellül ordítottam.azt kívánom neked, hogy egy percig érezd mind azt a fájdalmat amit te okoztál nekem, valószinüleg bele halnál.végülis megérdemeltem mind azt amit kaptam, mert eddig én csináltam ugyanezt.tudom ezek után mindenkiben téged foglak keresni és lehet, hogy nem is fogok tudni igazán szeretni valakit.hogy gyűlöleletet érzek-e, haragot, vagy, hogy szeretlek-e még? nemtudom, olyasmit érzek ami hasonlít a szánalomra a szerelemre, és egyaránt a gyűlöletre.

Szeretni úgy is lehet,

hogy nem mutatod meg,

szeretni úgy is lehet,

hogy lábad megremeg,

szeretni úgy is lehet,

hogy csókolni nem mered,

szeretni úgy is lehet,

hogy könnyed megered,

szeretni úgy is lehet,

hogy mindened neked,

szeretni úgy is lehet,

hogy nincsen ott veled,

szeretni úgy is lehet,

hogy küldesz verseket,

szeretni úgy is lehet,

hogy tudod, hogy szeret,

szeretni úgy is lehet,

hogy viszontszeretnek,

szeretni úgy is lehet,

ahogy ÉN szeretlek.

Néha sírok mikor a szép emlékekre gondolok és belül megfogadtam százszor, minden szót megfontolok. Mielőtt kiejtem őket, hiszen csak fájdalmat okoznak és minden apró hibát az egekig felfokoznak. Miért az az élet rendje, hogy minden elmúlik, ami éltetett? Miért nem látjuk a középutat, miért látjuk csak a végletet? Most kinézek az ég felé és csak arra gondolok, mikor leszünk végre igazán boldogok?/Addamz/

Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam, és néztem egyedül a csillagokat, akár csak régen a te arcodat.

Olyan rég volt már tovatűnő emlék, boldog vissza-visszatérő kacér kép.

Úgy fáztam az éjszaka hideg csendjében, úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem.

Magányosan néztem a csillagokat, és sírva suttogtam: gyere vissza!

Újra a régi helyen jártam, annál a padnál, melynél veled voltam.

Ott voltam egyedül, s néztem az eget, mint tavaly ilyenkor a két szép szemed.

Meleg volt, de mégis fáztam, mert akkor is az ölelésedre vágytam.

Tudnod kell, hogy hiányzol nagyon, nem tudom, hogy gondolsz- e rám vajon.

Reményeket fűzök, s álmokat kergetek, mert remélem egyszer még veled lehetek!

1000darabra törted a szívem, csak azért, mert jobbat érdemlek nálad?

Boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én./Minden6ó/

Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked.

Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké.

Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.

Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.

Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni.

Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg

mi is az a bánat!

Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.

Aki kell,

az kell,

nem azért: amilyen, hanem

annak ellenére , hogy bármilyen.

*A szerelmet tudni kell viselni, és ez az egyetlen márka, ami sosem megy ki a divatból.

"Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rám néz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."

"Mindig is tudtuk, hogy hol a határ  és csak óvatosan léptük át..."

A bányarém hozzád képest Hamupipőke, de én így is szeretlek!

Jó ember vagyok, nem haragszom arra, akit megbántottam. xD

A mesebeli királyfi
Sohasem tűnt fel,
És akkor te megérkeztél.
Visszaadtad hitem
Versek és virágok nélkül,
Hiánnyal és hibákkal,
De egyenesen állva,
És ott van valami,
Valami benned, valami kettőnk között,
Ami nem hagy nyugodni.

A tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot, és az daliás herceggé változik. A való életben viszont a herceget csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik.

Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni.

Hamupipőke és a herceg boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Az életben legtöbbször nem így alakulnak a dolgok, ezt jobb, ha előre tudod.

Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány
De néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány.

Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?

Amikor elraboltak, a szüleim akcióba kezdtek..bérbe adták a szobámat...:D

Nem vagyok vegetáriánus, mert szeretem az állatokat; vegetáriánus vagyok mert utálom a zöldséget:D

*When they ask me what I liked best, I'll say it was you.

Amikor megkérdezték, hogy kit szerettem a legjobban, azt válaszoltam hogy Téged! <3

Mikor idősebb leszek és a kislányom majd azt kérdi,

" anyuci, ki volt az első szerelmed? " nem akarok régi fényképeket előszedni,

csak a szoba másik végére mutatni & azt mondani " odaát ül "

Én nem egy olyan lány vagyok akivel lehet játszani. Ha olyan kell vegyél magadnak 1 barbit!

bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb

" Futunk a kedveshez, mint kisdiák ki könyveit vidáman sutba vágja; s úgy válunk tőle, mint kisdiák, ki szontyolodva balag iskolába " (Shakespeare - Rómeó & Júlia részlet)

Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni!

"Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak."

"A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örvend az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik." (Séta a múltba)

"Mellettem volt, olyan közel, hogy akár meg is érinthetném, de mégis oly távol mintha csak a képzeleteimbe élne." (by P. Regi)

"Azt hiszem, én többet gondolok a szerelemre, mint az embernek általában kellene. Folyamatosan lenyűgöz a puszta ereje, amellyel megváltoztatja és meghatározza életünket." (Holiday)

Hogy mit tesz velünk a szerelem? Egyik nap úgy mész haza, hogy a mennyekben érzed magad, máskor meg elbújnál egy sötét sarokba bőgni...

Ha meggyújtunk egy gyertyát, majd eloltjuk, sötétebb lesz, mint azelőtt volt.

Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki!

"Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér." (Coelho)

"Szerelem, ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha lezuhan, a fél szárnyát odaadja."

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy olyan lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, és annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk, mint nekünk őrá."

" Mindenki álmodozik a nagy szerelemről, csak én jobban beleéltem magam ... " /Szeretni bolondulásig/

" A szerelem erő, amely jobbá teszi a világlelket, mert amikor szeretünk, mindig jobbak akarunk lenni. " (Coelho)

"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem." (Coelho)

Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével. (Kundera)

A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat!

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak ...

Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes ember olyasmiket lát imádottján, amiket más nem vesz észre.